Sokáig hírdették, hogy az eszközhasználat az ember sajátja, más faj nem képes ijenre, ez tesz minket emberré. Nos ez az ingatag elmélet végleg megdőlt.
Korábban is tapasztalák nyomait a vadon élő majmoknál a botok, kövek használatának.
A tengerparton közelében élő csoportoknál az étel tengervízzel sózását figyelték meg. A kiásott gyökereket, összegyűjtött magokat szivesebben tisztítják a tengerben, mint a közelebb lévő patakban.
Most azonban megfigyelték, hogy a stockholmi állatkert Santino nevű csimpánza a kert reggeli nyitása előtt komótosan, jó hangulatban összegyűjtögeti a köveket, félrerakja, majd néhány órával később - amikor a legtöbb látogató van az intézményben - idegesen és zaklatottan megdobálja velük az embereket.
A csimpánzok azt is megtanulták, hogyan törhetnek le nagyobb betondarabokat a kerítésből, hogy azokat később hajítólövedéknek használhassák. Tehát eszközt készítettek.
Santino nem bántotta a társait, a támadások csak a csimpánzok számára kijelölt szigetet körülvevő korláton át bámészkodó emberekre irányultak.
Az állatkert rövid úton elejét vette az evolúciós folyamatnak. Ivartalanította az agresszív egyedet, így nem örökítheti át utódaira előnyös képességeit.
